Szabolcska Mihály Irodalmi Emlékszoba

Szabolcska Mihály (1861-1930) a szomszédos Tiszakürtön született, ahová édesapja bognárnak szegődött a Bolzák szigeti birtokára. Gyermekkora nagy részét Ókécskén töltötte, ez volt lelki-szellemi  eszmélésének színtere, az ő kedves faluja, amit oly sok versében megénekelt. Református lelkész, jó költő és kiváló ember volt. Népies stílusban írt versei a szülőföldről, a családról, a szeretetről, az istenhitről, a hazaszeretetről szólnak. A költő saját korában hallatlanul népszerű volt, később elfeledték, vagy inkább elfeledtették. A közösségi ház Szabolcska Mihály életét, munkásságát bemutató tárlatát Tamás Andrásné Rimóczi Natasa állította össze.

Tamás Andrásné Rimóczi Natasa: 90 éve hunyt el Szabolcska Mihály

2020.október 31.

„A halottak napjának gyertyái fénylettek… A nyugtalankodó lángok világossága mellett éreztük, hogy a távozás örök életet jelent számára nemcsak az égben, de a magyar földön is.”

Gárdonyi József – Gárdonyi Géza fia – vetette papírra a fenti sorokat keresztapjáról, Szabolcska Mihályról az 1930. évi Reformáció Emléknapján. A híres, közkedvelt és példaértékű életet élő költő, nekünk, kécskeieknek elszármazott fia, kincse és büszkesége ekkor hunyt el Budapesten.

Szabolcska Mihály különleges egyénisége irodalmunknak! Csodás, meseszerű gyermekkorral, romantikus szerelmekkel, bőkezű szakmai elismeréssel áldotta meg őt sorsa, de jutott neki kisebbségi üldöztetés is bőven. Ebből az üldözésből erényt kovácsolt, és neve a keményen kitartó hűség jelképe lett a magyar, majd román történelem ikonikus nagyvárosában, Temesváron. Közben újabb vesszőfutás következett, ám erre már nem a történelem, hanem az irodalmi pletyka ítélte.

 „Születésekor a sors a legbecsesebb ajándékát juttatta neki: tiszta, meleg családi otthont.”- írja Császár Elemér, a kor meghatározó irodalomtudósa. Édesapja 1848-as honvéd volt, és csak hosszú – amolyan „Kuckó királyt” idéző – bujdosás után tudott megtelepedni ősei falujában, Ókécskén. Később az édesapa ’48-as honvédtársa családjába fogadja Szabolcskát, így tudja a gyermek elvégezni a főgimnáziumot Szarvason. Édesanyja Jóljárt Lídia és ikertestvére, Eszter azt fogadták meg egymásnak, hogy amelyiküknek gyermeke születik, megosztja annak örömét a másikkal. Így Szabolcska Mihály életének eseményeit nemcsak édesanyja követte nagy szeretettel, hanem nagynénje, ahogyan ő nevezte „Jóanyja” is. A kis Mihályt „lelke gyermekének” nevezte.

Ezután a híres Kollégiumba kerül Debrecenbe. Itt érik a romantikus, nagy szerelmek.

A Debreceni Kollégium elvégzése után egy év teológia Genfben, majd egy év irodalmi tanulmány Párizsban. Ekkor már szárnyára vette az elismerés, megbecsülés, a hírnév. Nagyszerű művészek – Szász Károly, Beöthy Zsolt, Vadnai Károly és Gyulai Pál – elismerését vívja ki, és az olvasókét. Elsöprő népszerűségre tesz szert. Fellépésekor az irodalom interregnális állapotban volt. Petőfi-Arany-Vörösmarty romantikájának vége, és egységes hitet valló, hozzájuk hasonlítható nemzedék, a későbbi Nyugat, még várat magára. Ekkor zendül fel Szabolcska Mihály „pásztorsípja” – ahogyan ő nevezi költészetét.

Működésének fő színtere Temesvár. Lelkész lesz, családot alapít, és alkot. Dalokat ír, melyet Dankó Pista zenésít meg. Ír a karácsonyról és a húsvétról. Falusi idilleket jelenít meg, kécskeieket is. Okos Gyula irodalomtörténeti tanulmányaiban pontosan megadja a „kulcsot”, a falujáról készült versek alakjainak a nevét.

Tagjai közé emeli a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság.

Építkezik! Szabolcska tervezi és építteti meg a Református Bérpalotát Temesváron. 1989. december 15-én este magyarok és románok élőláncot alkotva védték Tőkés László református lelkészt, ezzel kirobbantva a román forradalmat, mely 20-ára elsöpörte a Ceaușescu-rendszert. A Bérpalota mellett áll egy Mária-szobor. Nagy titkot rejteget ez a szobor! Ennek a helyén állott Dózsa György egykori vastrónja, mely még őrzi a régi, emberemésztő tűz szikráit. A hagyomány szerint ez a tűz lángolt fel 1989-ben is!

Trianon is kikérte a maga jussát mind Temesvár, mind Szabolcska életéből. A magyar hívei mellett hűségesen kitartó lelkészt többször bíróság elé idézik, zaklatják, kihallgatják. Egy Újvidékről szökött magyar honvédfőhadnagy rejtegetéséért elfogták, Nagyszebenbe szállították, államellenes összeesküvéssel vádolták, s kilátásba helyezték a bukaresti vésztörvényszék ítéletét. Megérdemli a román tiszt, Theodor Manojlovich, hogy hálatelt szívvel írjuk le nevét Szabolcska Mihály életének megmentéséért. Életét megmentette ugyan, de a vallatások során szerzett sebeiből fel nem gyógyul. 1928-ban Budapestre költözik fiához. 1930. október 31-én a Reformáció Emléknapján hajtja örök nyugalomra fejét.

 Szabolcska Mihály: Reménység (részlet)

„Az elmúlásnak bús gondolatával,

Borongó őszi délutánon

Kibékít egy mosolygós, nyájas arcú,

Csalfán hitető édes álom

Hogy itt e földön nem hiában éltem;

Mint hegedűm a húr szakadtán –

Hangja tovább rezg a húr lelkeképpen…

Emlékem, ennyi, föntmarad tán!”

Emlékek a Szabolcska Irodalmi Emlékszoba dokumentum-gyűjteményében

Ebben az ókécskei házban töltötte gyermekkorát Szabolcska Mihály. A régi képeslap Somodi Béláné Gálfi Ilona hagyatékából került a Tiszakécskei Honismereti Kör tulajdonába.

Szabolcska Mihály feleségével és gyermekeivel. A régi képeslap Somodi Béláné Gálfi Ilona hagyatékából került a Tiszakécskei Honismereti Kör tulajdonába.